Hosszú várakozás után végre hazánkban is elérhetővé váltak a legújabb onkológiai szerek. Csakhogy a tüdődaganat elleni két új hatóanyagnál várhatóan életkori korlátozás lép életbe: 75 év felett nem jár a legmodernebb terápia. A döntés indoklása szakemberek szerint etikailag elfogadhatatlan, mert azt sugallja, minél idősebb valaki, annál kevesebb joga van a gyógyuláshoz. Pedig külföldi felmérések szerint az onkológiai kezelésen átesett hetvenéves, de egyébként egészséges nők várható átlagos élettartama további 15,7 év, a nyolcvanéveseké pedig 8,6 év is lehet. Bár kegyetlenül hangzik, szakértők felteszik a kérdést: egy ország gazdasági teljesítménye alapján mennyit áldozhatunk egyévnyi emberélet megmentésére, figyelembe véve annak minőségét is?
Az ősz híre volt, hogy hosszú évek után végre 15 új onkológiai terápiát fogad be a társadalombiztosító. Négy év után novemberben az államtitkárság bejelentette, négy onkológiai terápiás területen (melanoma, prosztatadaganat, onkohematológia, tüdődaganat) 15 új, innovatív gyógyszer segíti a betegek gyógyulását, köztük a tüdődaganat elleni két új hatóanyag, ami mintegy háromszáz páciensnek ígér túlélést. Csakhogy jött a hideg zuhany: szakmai forrásaink szerint a készítmények csak a 75 évnél fiatalabbaknak adhatók, idősebbeknek ugyanis várhatóan nem támogatja majd a pénztár.
Vajon miért? – kérdeztük az Emberi Erőforrások Minisztériumát. Az egészségügyért felelős államtitkárság a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő tájékoztatása alapján azt felelte, hogy az említett készítmények befogadási eljárása jelenleg is folyamatban van, s amíg ez tart, a rászoruló betegek egyedi méltányosság keretében juthatnak hozzá a gyógyszerhez. Azonban a befogadásra nézve is árulkodó – hívták fel rá figyelmünket onkológus forrásaink –, hogy az egyedi méltányossági engedélyek elbírálása során mit vesznek górcső alá. Márpedig az államtitkárság is leírja: „az alkalmazási előírások több termék esetében is felhívják a figyelmet, hogy adott életkor feletti betegektől származó adatok mennyisége túlságosan korlátozott ahhoz, hogy az adott populációra vonatkozóan következtetéseket lehessen levonni, azaz a terápia hozzáadott értéke az adott csoportnak nem került bizonyításra”. És bár az államtitkárság szerint „fontos hangsúlyozni, hogy életkor alapján nem dönthet a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő a betegek méltányossági kérelméről”, a mondat következő része önleleplező: „a készítmények alkalmazási előírásában részletesen feltüntetésre kerül, mely betegcsoportban tesztelték a termék hatásosságát”.
Szakmai forrásaink szerint ezen érveléssel könnyű lesz megmagyarázni, 75 fölött miért nem adható majd a gyógyszer. Az idősebb korosztály nem vett részt a klinikai vizsgálatokban, ergo náluk nem mérhető, kiszámítható a hatás. Szakorvosok viszont hangsúlyozzák: más terápiáknál sem jellemző, hogy nyugdíjas betegeken tesztelnék a jövőbeli szereket. Onkológusok szerint nem lehet indok, hogy a betegeket féltik az esetleges mellékhatásoktól, hiszen az új terápiák lényegesen kíméletesebbek a klasszikus eljárásoknál. De a legfőbb ellenérv: nem szokás és nem is etikus kor szerint határokat húzni.
Pontos diagnózis
Az ECOG-skála általánosan használt értékelés, amely a beteg tényleges állapotának kifejezésére szolgál.
Fokozatai: 0 = normál állapot, teljes, korlátozás nélküli aktivitás 1 = tünetek jelentkeznek, a megerőltető fizikai tevékenységekben korlátozott, de ülő jellegű munkákat vagy az otthoni feladatokat képes ellátni, 2 = mozgás- és önellátásra képes, de munkára nem; az idő több mint 50 százalékában aktív, éber 3 = önellátásában is korlátozott, az idő kevesebb mint 50 százalékában aktív 4 = magatehetetlen, önellátásra nem képes, ágyhoz kötött
– Egy gyenge állapotú 65 éves betegnél kisebb eséllyel lesz hatékony a kemoterápia, mint egy fitt 76 évesnél. Azaz valóban elfogadhatatlan csupán az életkorhoz kötni az alkalmazási kört – magyarázza Poller Imre onkológus, egészségügyi elemző. – Erre találták ki az úgynevezett ECOG-skálát, amely fokozatokba sorolja a beteg állapotát, s e szerint határozza meg tényleges kezelést. Egy 75 éves ECOG 2 beteg és egy 62 éves ECOG 3 beteg esetében utóbbinál a speciális terápiától valójában semmi jót nem remélhetünk, legfeljebb megnyugtatjuk a lelkiismeretünket. Egy 75 éves, ECOG 2 státusú embernél pedig nem rosszabbak a kilátások, mintha 73 éves lenne.
Felháborítónak tart mindennemű kor szerinti megkülönböztetést Weltner János sebész főorvos, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság tagja, aki többször is szót emelt az időseket ért hátrányok miatt.
– Amikor járulékot fizetek, nem mondják meg, mikor és milyen kezelést nem kaphatok majd meg. Bár részese vagyok a kötelező, szolidaritásalapú rendszernek, nem szól senki, hogy mi nem tartozik a szolidaritás körébe. Amikor „olcsó” betegséget kapok, ellátnak, bármennyi idős vagyok is, ha drágát, akkor talán nem? Egy negyvenéves tüdőrákos beteg sikeres műtét után, gyógyszeres kezelés mellett élhet mondjuk öt évet. Egy hetvenéves tüdőrákos beteg sikeres műtét után, gyógyszeres kezelés mellett élhet szintén, mondjuk, öt évet. Akkor megengedhető a jogalkotónak ilyen különbségtétel? Szerintem nem. Ha mégis, akkor nyilván csak felmenő rendszerben, hogy aki másként látja, idejében köthessen magánbiztosítást – mondja a főorvos.
Bizalmatlan betegek
Magyarországon a szív-, ér- és idegrendszeri, valamint a daganatos betegségek felelősek a legtöbb halálesetért. A CIG Pannónia tavalyi felméréséből kiderült: a válaszadók közel 50 százaléka inkább gondolkodna külföldi kezelésen, amennyiben ilyen súlyos betegséget diagnosztizálnak nála. Leginkább a fiatalok nyitottak a külföldi gyógykezelésre: a legtöbben, a 18–29 évesek 61 százaléka számolna ezzel a lehetőséggel.
Miközben a válaszadók 70 százaléka szerint kifejezetten rossz a hazai egészségügyi ellátás színvonala, a megkérdezettek fele mégsem gondolkodna határainkon túli gyógykezelésben. Ennek ára, a nyelvtudás hiánya és a kezelés megszervezésének körülményessége a visszatartó okok, illetve nem szeretnének egyedül lenni egy idegen országban a kezelés időtartama alatt.
A kutatásból az is kiderül, hogy a magyarok kétharmada kifejezetten bizalmatlan a kapott diagnózissal szemben. Nem elégszenek meg az első körös eredményekkel, a legtöbben akár két-három másik szakvéleményt is kikérnek, mielőtt döntenek a további kezelésükről.
„Korizmusról”, vagyis kor szerinti diszkriminációról beszél Kovács József bioetikus is: – Egyértelműen azt sugallja, hogy minél idősebb vagyok, annál kevesebb jogom van az élethez vagy a gyógyuláshoz. Ez képtelenség, és az élet egyéb területein sem fogadnánk el. Egy emberölés esetén sem azt nézzük, idős vagy fiatal embert ölt-e a gyilkos, és nem arányosítjuk a börtönbüntetés hosszát ahhoz, hogy hány évet vett el az áldozattól. Mindenkinek élete egyformán értékes, akár fiatal, akár idős, akár sok éve van hátra, akár kevesebb.
A bioetikus emlékeztet: bár ma már ritkább az ilyen megkülönböztetés az egészségügyben, korábban gyakori volt. Angliában komoly vita alakult ki például a vesedialízissel kapcsolatos gyakorlatról. Kimondatlanul ugyan, de 55-60 év körül húzták meg a határt. A fiatalabb, végstádiumú vesebeteget elküldték dialízisre, az idősebbeket nem. Az e szerint osztályozó orvosok nem is voltak tudatában annak, hogy életkoralapú besorolást végeznek, ez csak a gyakorlatukból volt kiolvasható. Azzal áltatták magukat, hogy egy 60 évnél idősebb, dialízisre szoruló betegnek orvosilag már nem olyan hasznos a kezelés. Kiderült, hogy ez nem igaz. Az önbecsapás csak arra volt jó, hogy ne kelljen szembenézni azzal: életkoralapú diszkriminatív eljárás folyik.
Forrás:
http://netujsag.net/jon-a-felso-korhatar-a-gyogyitasban-kezeleseknel-muteteknel-aki-eleri-a-felso-korhatart-az-mar-nem-minden-mutetre-vagy-kezelesre-lesz-jogosult-81523
Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!
