Egy nukleáris fegyver bevetése elképesztő rombolással jár: a detonációtól az építmények szétmorzsolódnak, a gyúlékony anyagok lángra kapnak,



aki pedig valahogy túléli a robbanást, az komoly sérüléseket szenved – és akkor a sugárzásról még nem is beszéltünk. Úgy tűnik azonban, hogy nem pusztul el minden egy ilyen detonációtól.

Van ugyanis esély arra, hogy egy esetleges atomháború túlélői a romok közt kutatva olyan sörös- és üdítőitalos üvegeket találhatnak, melyeknek tartalma még fogyasztható lesz.

1945. és az 1960-as évek közt az Egyesült Államok számtalan földfelszín feletti nukleáris fegyvertesztet hajtott végre Nevada sivatagában. Az 1955-ben meginduló kísérletsorozat, a Teáskanna Hadművelet során 14 bombát robbantottak fel. A kutatók két detonáció előtt néhány sörös- és üdítőitalos dobozt illetve üveget is elhelyeztek a tesztterületen.

A kísérletről végül 1957-ben jelent meg egy tanulmány, “A nukleáris robbanások kereskedelmileg csomagolt italokra gyakorolt hatása” címmel.

Robert Krulwich, az NPR tudományos újságírója posztjában arról ír, 1956-ban két bombát is felrobbantottak, egy 20 és egy 30 kilotonna TNT-nek megfelelő hatóerejű szerkezetet. A szakértők a detonációk epicentrumától különböző távolságokra dobozokat és üvegeket helyeztek el.

A legközelebbiek mindössze 322 méterre voltak a robbanás középpontjától, a legtávolabbiak azonban több kilométerre. A dobozok és üvegek egy részét a földbe ásták, néhányat a halomba raktak, a többit pedig egymás mellé állították.

Bár a detonációkhoz legközelebb található italok némiképp radioaktívvá váltak, a kutatók mégis arra jutottak, hogy vészhelyzet esetén még felhasználhatóak. Mivel a távolabbiak jóval kevésbé lettek kitéve a sugárzásnak, ezek közül több is fogyasztható maradt.

A tudósok annyira bíztak a méréseikben, hogy néhány biztonságosabbnak ítélt italt meg is kóstoltak.

Persze, ha az ember átvészel egy nukleáris támadást, nem az lesz az első dolga, hogy sör és üdítő után kutasson – a radioaktív csapadék (fallout) ugyanis sokáig megközelíthetetlenné teszi a robbantás környezetét.

A radioaktív csapadék – a neve ellenére – nem eső vagy hó, hanem a detonáció után megjelenő sugárzó por és hamu. Az anyag a bomba darabjaiból, illetve a robbanás helyszínén található földből, homokból, kőből, fából és egyéb törmelékekből áll össze. A szél később képes igen messzire is elhordani a falloutot.

Éppen ezért egy nukleáris fegyver bevetése után a túlélőknek mindenek előtt megfelelő menedéket kell találniuk maguknak, a sörözéssel érdemes várni.

(Science Alert) / via 24.hu

Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!